Esélyeinket csökkenni már tavaly láttuk, mivel az akkori svájci csapat szinte teljes létszámban jelen volt most is. Vagyis csupa utolsó évessel álltunk szemben – és már tavalyi is kikaptunk tőlük. De majd jövőre! Lesz nekik jaj feljebb. Fő is a feje a svájci edzőnek, kikkel mennek fel a B-csoportba, de ez legyen az ő gondja.

Csütörtökön a FIRA értekezletén Jean-Claude Baque úr, aki megnézte a bolgárok elleni meccsünket, a magyar csapatot külön kiemelte, mint amelyik szokatlanul (unusually) jól játszott. Sajna, bár az elnök úr jelen volt a döntőn is, a szokatlanság megmaradt – szokatlan volt ettől a gárdától, hogy nem tudta uralni a játékot, finoman szólva.

 A kezdőrúgás után nem sokkal célt is kaptunk. Ettől megrendült a csapat önmagába vetett hite, és sokat hibáztak. A háromnegyedben  -ha volt labdájuk- szinte mindig rossz megoldást választottak, a rúgásainkról jobb nem is beszélni. Hősies védekezéssel nem volt gond, de támadásra nem maradt erőnk. A félidő vége előtt még csak 8 ponttal vezettek a svájciak, de akkor egy zárt tolongásból kipattant labdát oktalanul hátra dobtunk és egy svájci azt megszerezve betette a második célt. 0-15-tel fordultunk.

A folytatásban alacsonyabb első sorral dolgoztunk, többet is támadtunk, mint addig, sőt végre a félidő elején célveszélyes támadásokat vezettünk, de az ellenfél jól védekezett, vagy jött 1-1 rossz átadás vagy labdaejtés. Végtére is a fiatalok kevés meccsen vannak nyomás alatt, így nehezen alkalmazkodnak ehhez a helyzethez. A dánok és a bolgárok ellen nem volt gond, mert nálunk volt a labda. Úgy „könnyű”. A 60. percben egy ötös tolinál a 10-es és a center messze állt egymástól, és ezt természetesen nem hagyta kihasználatlanul. Gyakrabban látogattunk a másik térfélre, de ennek nem sok látszatja volt, mert általában szólóból haladtunk előre (Tóth Dani, Ladányi), így nem tudtuk folytatni a támadást.

A vége 0-20 lett, ami kicsit kínos eredmény, de a fiúk kihozták magukból a legtöbbet, ez egyelőre ennyire elég. Az igazsághoz tartozik, hogy a B-csoport túl erős lett volna, nincs ott (még) sok keresni valónk. A meccs végén az összetört harcosokat Baque úr vigasztalta beállva a szoros körbe. Talán nemsokára minden srácnak leesik a tantusz, mekkora megtiszteltetés volt ez. Mire visszaértünk a szállodába, majdnem mindenki megvigasztalódott – egy kicsit.