A kecskeméti juniorok két győzelemmel (Elefántok-KARC 5-38; KARC-Fehérvár 69-0) és egy vereséggel (KARC-Batta 0-20) a hátuk mögött, azzal a tudattal léptek pályára az Esztergom ellen, hogyha nyernek, akkor ezüstérmet akasztanak a bajnokság végén a nyakukba. Mivel éppen a Vitézekkel azonos pontszámmal álltak a tabella 2-3. helyén, így az egyébként bajnoki címvédő felvidékieknek is a második hely megszerzése volt a célja.

A felnőtt meccsen Bartus végig játszott - igaz, szélső poszton talán nem fáradt el annyira - , Baranyi és Réfi a második félidőt nyomta végig, ráadásul Baranyi kisebb sérüléssel vállalta a játékot, így ő pihent a junior meccs első félidejében. Osztálykirándulás miatt hiányzott Kövecses és Kolozsvári. A kadett meccsen pedig lesérült a még nagyon fiatal Almási Bence ('94-es születésű!), Gyenes is küzdött a combjával a héten.

Így állt fel a csapat: 15 Holtság Bendegúz, 14 Schrauf Kont, 13 Réfi Attila, 12 Schrauf Tamás, 11 Németh Bence, 10 Németh Máté (7 pont), 9 Bartus Gábor, 8 Gyenes Ede, 7 Tóth Dániel, 6 Bimbó Tamás, 5 Szitás Balázs (Baranyi Róbert), 4 Dunai Tamás, 3 Tóth Antal Máté, 2 Szalontai Bence (5 pont), 1 Beregszászi Miklós

A mérkőzés kiegyenlített csatát hozott, csakúgy, mint a két gárda előző két összecsapása, ahol kétszer is minimális különbségű vereséget szenvedett a hazai csapat (10-5;10-7). Most sem láthattak pontgazdak mérkőzést a szép számban kiérkező nézők. Az első percekben mezőnyjáték folyt a pályán, az Esztergom kihagyott egy bűntetőt, majd egyre jobban átvette a kezdeményezést a Kecskemét, aminek cél lett a jutalma. Több tolongás hullámmal a bal oldalon összehúzták a vendég védőket, s kinyitva a labdát a jobb szélen Németh Máténak könnyű dolga volt átlépni a megmaradt védővonalon. A jutalomrúgás - kicsit meglepő módon - nem sikerült Németh M.-nak. Ezután az Esztergom jött be a hazai 22-esen belülre, s egy harmadik soros indulásra nem figyeltek a KARC leválói, s máris fordított az ellenfél (5-7). Bár volt még egy szép megindulása a hazai csapatnak, de célt nem sikerült vinni, így az első félidőben nem változott az eredmény. A szünetben Baranyi állt be összefogónak, Gyenes pedig bement a második sorba. Ez a félidő is nagyon szoros csatát hozott, bár Baranyi beállásával még jobban mentek hazai oldalon a tolongás hullámok, s egy ilyen végén Szalontai Bence tette be az esztergomi célterületre a labdát, s most Németh Máté sem hibázott (12-5). Az Esztergom nagy rohamokba kezdett, egyszer csak a kapufák között sikerült megállítani egy esztergomi csomagot (és be is szorult a labda), de ettől eltekintve a Kecskemét jól (legalábbis jobban, mint a Batta ellen) szervezte meg a vonalvédekezését, s a jól működő tolongás hullámoknak köszönhetően nyerte meg az ezüstcsatát.

Ahhoz képest, hogy honnan indult a csapat (2 héttel az első forduló előtt kezdőttek az edzések, sok új játékossal, köztük sok kadett korúval, edző nélkül, törvényszerűen kikaptunk Fehérvárott a nyitányon), bravúros teljesítmény az ezüstérem (egyedül mi vertük meg a bajnok Battát!), és ha jövőre maximális edzéslátogatottsággal tudunk készülni (nem 7-10 fővel, hanem min. 15 fővel), akkor akár az aranyérem is elérhető közelségbe kerülhet (persze ehhez a Battának és az Esztergomnak is lesz 1-2 szava...).