Az időjárás nem fogadta kegyeibe a Magyar Qpára nevezett csapatokat. Talán ez, talán a három napos hétvége, talán az érthetetlenül és notóriusan az ország legészakibb rögbis városába történő szervezés, de leginkább a három együtt determinálta az előnevezésekhez képest kb. 50%-os megjelenéssel bíró Utánpótlás Magyar Qpát. A szomorúan kevés megjelenő csapat azonban legalább becsülettel küzdött az elemekkel és a szervezési hiányosságokkal.

A Qpa menetrendjét mely egy héttel az esemény előtt már körözésre került meglehetős furcsaságokat tartalmazott, hiszen pl. a junior csapatok az idő és pályahiány miatt mindössze 15 perces (egyfélidős - sic.) mérkőzéseken kellett volna hogy eldöntsék a továbbjutást, ráadásul a nevezett 5 csapatból a legszerencsétlenebb, 1 meccs után már csomagolhatott is volna. Szerencsére ez a menetrend csak október 23. délelőtt 10 óráig tartotta magát, mikoris az élet és a meg nem érkezett csapatok átírták azt. Így történhetett, hogy a bennünket érintő junioroknál a Fehérvár visszalépését követően beugró Szeged sem érkezett meg, ezért maradt a négy csapatos lebonyolítás, ami rögtön Egom - Batta és KARC - Elefántok elődöntőkkel kezdődött. Ennél a ponton azonban álljunk meg egy kicsit.

Nem tudok szó nélkül elmenni sajnos azon, hogy az indulásnál mindössze 12 kecskeméti junior ARC gyűlt össze, ami a helyszínre érkező Bartussal együtt is csak 13-ra "duzzadhatot". A kétségbeesett telefonok megdöbbentő eredménnyel jártak:
- vidékről bejelentkezés családi kirándulásról (egy nappal korábbi résztvételi szándékával ellentétben) - 2 fő
- sérülés miatt játék nem "váll"-alása - 1 fő (igazolt)
- Szegedre való egy nappal korábbi visszautazás, telefon kikapcsolással fűszerezve - 1 fő
- határidős vidéki tetőfedő munkában való aktív résztvétel - 1 fő (igazolt)

E rövid kitérőre azért volt szükség, mert bár nyilván a megjelenteknek is lett volna jobb dolguk, minthogy szétfagyasszák, szétveressék és szétáztassák magukat, de ők valamiért mégis ezt választották, hogy miért azt mindenkinek a képzelőerejére bízom...
Szóval vissza az elődöntőkhöz, amik a hirtelen támadt menetrendi laufban immáron nem 1x15, hanem a szervezők kegyeiből már 1x20 percesre voltak tervezve. Az Egom-Batta meccsen egy céllal az olajvárosiak kerekedtek felül, majd jött a mi meccsünk a szebb napokat talán sosem látott Elefántokkal szemben. Először nem akartunk hinni a szemünknek, amint azt láttuk, hogy csak 8-an melegítenek a pálya szélén a vendéglátó csapat ifjai, gondoltuk a többiek biztos fáznak és azért nem merészkednek ki az öltöző melegéből... Nem így volt, az Ormányosok még egy fővel kiegészülve 9-en vették fel a küzdelmet a mi 13-unkkal szemben. Természetesen ahogy kellett el is bíztuk magunkat azzal a lendülettel, ahogy lábunkat a zöld gyepre helyeztük. Tulajdonképpen egyetlen valamirevaló jó momentum nélkül sikerült legyűrnünk az ezúttal oroszlánként küzdő Elefántokat, akik 4 fős emberhátrányban kétszer is vezettek Bartusék ellen. Pocsék érzés volt 2 perccel a vége előtt 4 pontos hátrányban lenni a lelkes maroknyi ellenféllel szemben, talán meg is érdemeltük volna, de végül a mi csonka csapatunk megrázta kétszer magát, így 22-14-re gyűrtük le a váciakat.

A döntőre készülődve csak a psziché rendbetételével lehetett már foglalkozni a terjedelmes ledorongolás után fel kellett újra építeni a srácokat, nagy mellény levesz, és ezúttal mi leszünk az oroszlánok, ha kell meghalunk a pályán. Talán a szavak, talán a cseles kis mentális taktika hatására, de megtáltosodott a csapat, a döntő 20 percében méltő ellenfele volt az emberfölényben játszó battaiaknak. Harcias védekezéssel kezdtünk (ez nem a taktika része volt), de viszonylag korán célt értek el a Bulldogok. Ezután többször is veszélyeztettünk, de a sok szép mellé mindig csúszott egy-egy bénaság, ami miatt nem kerültünk közelebb a battai célterülethez, de a félidő derekán aztán Bartus büntetőből áttört, de még megakasztották, Szalontai Bence a felkapott labdával pedig közelről bevetődött. A jutalom sajnos kimaradt de feljöttünk (7-5). Sajnos Bartus mintegy 5 percre kivált a játékból sérülés miatt, de lehet hogy csak inkább melegedni ment be a mentő belsejébe. Három fős emberhátrányban sem voltak fogatlanok oroszlánjaink,akik harciasan korábbi csapnivaló produkciójukat feledtetve küzdöttek a pályán. Sajnos a vége felé felismerve emberelőnyös helyzetelőnyüket, egy célt csak begyötörtek a battaiak (14-5). A hajrára visszatérő Bartus vezérletével még kétszer veszélyeztettünk, de mindkétszer pontatlan volt a védővonal mögé rúgás, így bár vesztesen de emelt fővel jöhettünk le a pályáról.

Ezúton is GRATULÁLOK minden juniornak, aki résztvett a Magyar Qpán!!!

Az ezüstös csapat:

Dunai Tamás, Szalontai Bence, Gyenes Ede, Kis Ferenc, Szitás Balázs, Bimbó Tamás, Schrauf Kont, Bartus Gábor, Almási Bence, Tóth Dániel, Tóth Antal Máté, Lukácsi Tamás, Kövecses Imre